Retkes Tamás – A felemelt zászló

A rózsadombi paktumtól a Viking Klubig

Retkes Tamás történész Budapest 1944-45. évi ostromával kezdődő (Budapest hősei), az ötvenes évek Magyarországán folytatódó (Örök újrakezdés), a Kádár-korszak sorkatonaságát bemutató (Dupla baka) történelmi trilógiájának önálló epilógusa „A felemelt zászló” a rendszerváltás időszakában követi nyomon hőseit, de nem csak őket. A mű olvasása kapcsán többek magukra fognak ismerni, tekintve hogy az alaptörténet a ’80-as, ’90-es évek végi magyarországi helyzetet igyekszik tükrözni. Útjukat kereső fiatalok közösségépítése egy szétzilálódott országban, erények és hitványság, mindent megúszó kiváltságosok, az elcsatolt területeken zajló forradalom és háború hazai hatásai, valamint a múlttal való szembesülés – röviden ez „A felemelt zászló”.

Szerzői ajánló
Bajtársi kérésnek teszek eleget azzal, hogy ezeket a sorokat megfogalmazom. Kicsit olyan érzésem van, mint ha a bizonyítványomat magyaráznám néhány önéletrajzi elemmel kiegészítve, de a Nyájas Olvasók táborában remélhetőleg kellő megértést lelhetek.
Egy vallomással kell kezdenem: A felemelt zászló kézirata hosszabb ideig íróasztalfiókban pihent, majd elektronikus könyvként próbált szerencsét inkább kevesebb, mint több sikerrel. (Ez önmagában is igen tanulságos volt.) Közben több bajtárs is megkeresett a kérdéssel: „miért nem írsz?” Nos, mivel magam is ember vagyok, átmenetileg megbicsaklott a küzdőszellemem, és magánéleti válságomban éppen az írást hanyagoltam. Isten segedelmével, családtagjaim és barátaim támogatásával viszont ezen nemrég sikerült átlendülnöm, és a Szabad Szellem Magyar Kultúra Alapítvány közreműködésével újra gazdálkodhatok a rám bízott szerény tálentumokkal.
Jóllehet a regényben szereplő figurák a fantáziám szülöttei, nagyon is életszerűeknek érzem őket, hiszen valamennyi karaktert több, általam ismert személy vonásaiból ötvöztem. Tettem mindezt úgy, hogy személyes élményekben sem kellett szűkölködnöm, hiszen a ’90-es évek végétől az én ideológiai evolúcióm is a regényhősökével azonos közegben zajlott.
Korrekt szakirodalom csak igen szűken állt rendelkezésemre, viszont annál többet meríthettem a korabeli sajtóból, illetve a kisebb-nagyobb terjedelmű szóbeli közlésekből: a már öreg motorosnak számító bőrfejűek, illetve rendőrök és pártfunkcionárusok beszámolóiból.
Igyekeztem valósághű, mégis szórakoztató maradni, hiszen ebben áll a tollforgató felelőssége. Szívemből kívánom, hogy akik könyveimet lapozgatják, azoknak az olvasási élmény szolgáljon szellemi-erkölcsi épülésükre, avagy okozzon hideglelést – hiszen döntse el mindenki, hogy hol áll! /Retkes Tamás/